A stílus a 19. századi Párizs bohém művésznegyedeiben formálódott. Noha eredetileg Franciaországból ered, mégis az Egyesült Államokban bontakozott ki a ma is ismert formájában, ahol az elhagyatott gyárépületeket, ipari csarnokokat megszállták a művészek, festők, grafikusok, és lakhatóvá tették. Így jött létre az ikonikus Soho negyed New York-ban.
A használaton kívüli gyárépületek hangulata és stílusa - a nagy összefüggő belső terek, a hatalmas ablakfelületek, a meglévő ipari elemek és a minimalista design – megihlette a beköltöző művészeket, akik az épületek jellegzetességeit kihasználva alakították ki ezt a méltán népszerűvé vált lakberendezési stílust.
A loft stíluson belül két irányzat létezik: az eredeti loft és a loftos változat.
Az eredeti loft
Az elsőt az átalakított és felújított gyárépületekből ismerhetjük. Hatalmas lakóterek, nagy belmagasság, vakolatlan falak, tégla és beton felületek, látszó öntött vas tartóoszlopok, iparias jellegű épületgépészeti megoldások, és óriási üvegfelületek jellemzik, amelyeken általában nincs függöny. Ezeket gyakran eredeti dizájn bútorokkal és indusztriális kiegészítőkkel rendezik be. A stílushoz jól illenek a gyári (factory) kellékek: kiegészítőkben szívesen alkalmazza vasat, fémet, durva felületeket, ipari kerekeket, csigákat, merevítéseket, mindent, ami a gyárépületekre jellemző. Férfiasabb, kompromisszumok nélküli megjelenést ad.
A loftos változat
A másik kategóriába tartoznak az új építésű lakások és a beépíthető tetőterek. Itt már keverednek az indusztriális, loft és country stílusú darabok. Gyakran előforduló bútorok a bőr ülőgarnitúrák, kanapék és fotelok, a fa dohányzóasztalok, étkezőasztalok, gardróbszekrények, az ipari stílusú lámpák, és itt már inkább megjelennek a térben a függönyök, árnyékolók, vászon és egyéb textilek. Az említett terekbe illő bútorokat nyugodtan sorolhatjuk a loft kategóriába, de ezek együttes használata egy kényelmesebb, lazább hangulatot tükröz.
Forrás: Vitkolczi Emese